A maszkhasználat ellentmondásairól, nehézségeiről, hátrányairól, veszélyeiről

A Covid-19 vírusos járvány terjedésének akadályozása és a vírus elleni személyi védelem erősítése céljából hosszas és igen ellentmondásos viták után kialakult a maszkoknak egy az országok túlnyomó többségében elvárt, illetve bizonyos helyzetekben előírt használata.

Sajnos vitathatatlanul elmondható, hogy a nagyközönséget nem tájékoztatták érdemi alapossággal a maszkhasználat nehézségeiről és főként nem a rendszeres használattal előidézhető kifejezett egészségügyi hátrányokról, sőt rosszabb esetben akut vagy krónikus (heveny vagy idült) hátrányos következményekről.

Elég azonban csak részletesen felmérni a használati problémákba ütköző, és érdemi felvilágosítás híján csak laikus megoldásokkal próbálkozó átlagemberek maszkhasználatának a hivatalosan elvárt, kötelezett használattól való eltéréseit, és azokat elemezve levonni a megfelelő következtetéseket ahhoz, hogy a védekezés az eddigieknél sokkal hatékonyabb legyen, ugyanakkor kevesebb nehézséggel, hátránnyal és veszéllyel járjon.

A számos ellentmondás ellenére néhány fontos állítást nyugodtan rögzíthetünk:

  1. A helyes maszkhasználattal jelentősen csökkenthetjük mások megfertőzésének kockázatát, és bizonyos mértékben a saját megbetegedésünk esélye is csökken.
  2. A maszkról leegyszerűsítve elmondható, hogy annak a szájrészt takaró része inkább a többieket, míg az orrt elfedő rész inkább a használóját védi.
  3. A hibás maszkhasználattal (pld. orrunkról lehúzott maszkkal) csak kisebb mértékben növelhetjük mások megfertőzésének kockázatát, a saját megbetegedésünk esélye azonban jelentősen nőhet.
  4. Az előírt esetekben való maszkhasználat nélkül, különösen, ha az ajánlott távolságtartásokat sem teljesítjük, sőt az érintkezés kerülésével sem törődünk, a vírus brutálisan felelőtlen terjesztőivé is vállhatunk.
  5. A szükségtelen esetekben (pld. saját használatú lakásban, autóban egyedül ülve) is folytatott maszkhasználat nemcsak felesleges, hanem több szempontból – egyéni és közösségi érdekeket is sértően – kifejezetten káros. Az eldobható maszk előbb használhatatlanná, sőt akár fertőzésforrássá is válhat, az oktalanul elhasznált maszk környezetszennyezést okoz, feleslegesen nehezíti légzésünket, ezzel tüdőnk és keringésünk indokolatlan terhelése révén oxigénellátásunkat megnehezítheti, sőt, érintett betegek esetében akár depressziónövelő, nehézlégzést fokozó vagy pánikroham kiváltó hatása is lehet.
  6. Sajátos, hogy amikor a maszkon keresztüli légzéssel nehezen megküzdők (főként idősek, légzési és keringési betegségekben szenvedők) lehúzzák orrukról a maszkot, légzésük ugyan könnyebbé válik, vírustól való megfertőződési kockázatuk azonban jelentősen megnő.
  7. Fontos lenne azonban eredményesen a közismeretek részévé tenni és a maszkhasználati előírásoknál is megkülönböztetetten figyelembe venni, hogy a járvány szempontjából a maszk orrunkról lehúzása sokkal kevésbé ártalmas cselekedet, mint a maszk teljes elhagyása.
  8. Ezzel szemben kimondható, hogy az indokolt és előírt maszkhasználatot teljesen megtagadó gondatlan tevékenységünkkel még a járvány ellen helyesen védekező embertársaink súlyos megbetegedését, sőt halálát is okozhatjuk (ha nem is jogi értelemben, de tevékenységünket tudomásunkon és szándékunkon kívül gondatlanságból elkövetett halált okozható veszélyeztetésként is felfoghatjuk).
  9. Sajnos az is megállapítható, hogy jelenleg hazánkat is beleértve nincs olyan ország, ahol az egészségügyért felelős szerveknek, hatóságoknak, speciális állami testületeknek (mint hazánkban a Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzsnek) sikerült volna elérnie, hogy a népesség legalább a fenti alapvető összefüggéseket elegendő arányban megismerje, és az előírt szabályokat túlnyomórészt be is tartsa.

 

A világszerte ismét rohamosan terjedő járvány ellenére egyre gyakoribb, hogy a népesség mind nagyobb hányada közlekedési eszközökön, üzletekben, piacokon, nyilvános rendezvényeken, strandokon sem tartja be a legkönnyebben ellenőrizhető ajánlásokat és előírásokat, köztük a kötelező maszkhasználat szabályait sem. Ez már a közegészségügyet is súlyosan veszélyeztető anarchikus felelőtlenség!

Ilyen viszonyokat azonban felelős államhatalom nem tűrhet el!

Az egészségügyi hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a népességet ne veszélyeztethesse sem a járvány okozta indokolt stressznek kitett, sem a megfelelő tájékoztatás hiányában a járványhelyzetet átláthatatlannak, akár oktalanul eltúlzottnak, akár kezelhetetlenül veszélyesnek vélő, a jogkövető magatartást semmibe vevő felelőtlen emberek tevékenysége.

Az államtól a közszolgálati feladatú médiaszolgáltatás útján is elvárható

  • az egészséges életmódot, a közbiztonságot elősegítő kiegyensúlyozott, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás,
  • az eltérő vélemények ütköztetése, a szükséges viták lefolytatása,
  • a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás.

Amennyiben ezek a törvényben előírt eszközök nem váltottak ki elégséges hatást, az államnak kötelessége lenne akár az azonnali helyszíni bírságok rendszerét is kialakítani és kivetésüket adott esetben kötelező erővel is elrendelni.

Még nagyobb hangsúllyal kellene foglalkozni azon személyek jogi védelmével, akiktől az állam elvárja, hogy a járvány vonatkozásában közfeladatot ellátó személyként részt vegyenek az előírt védekezési intézkedések betartatásában.

Akiktől a közlekedési eszközökön, üzletekben, piacokon, nyilvános rendezvényeken, strandokon stb. az állam elvárja, hogy elősegítsék az előírások betartatását, ezen eljárásuk tekintetében büntetőjogi védelmet is kellene biztosítani.

Csak ilyen védelem biztosítása mellett lehet elvárni, hogy a üzletek tulajdonosai, a piacok és rendezvények szervezői, a közlekedési eszközök tulajdonos vagy kezelő szervei és hasonlók tényleges felelősséget viseljenek a náluk megforduló állampolgárok szabálykövetéséért.

A közegészségügynél az államnak kevés fontosabb felelősségi köre létezik! Ezek intézését csak hozzáértő és a végrehajtásban is következetes személyekre szabad bízni.

Budapest, 2020. július 28.

Pós Péter
az ABOSZ elnöke