Létezhet valós egészségvédelem a népüket is eladó államokban?


Egy demokráciát csak formálisan fenntartó államban, ahol a társadalmi párbeszéd is csak alibi jelleggel, a Kormány által tematizált Nemzeti Konzultációk gúnynevű politikai manipuláció keretében folyik, nem lehet azzal takarózni, hogy a népegészségügy társadalmi felelősség.

Fel kell vetni a kérdést: meddig lehet még pusztán politikai felelősségnek tekinteni, hogy súlyos nemzetbiztonsági tényezővé züllött a hazai egészségügy állapota? Az Emberi Erőforrások Minisztériuma már kiérdemelné az Emberi Erőforrások Eltékozlásának Minisztériuma, vagy még inkább a Központosított Társadalomrombolás Minisztériuma nevet!

Az egyenként is a legfontosabbak közé sorolandó elsőrendű társadalomépítő ügyeket 2010 óta érdemtelenül egyetlen haszontalan politikai vegyesfelvágottá alázták.

Külön államtitkárságot is pusztán hat, főként belügyi, és két, részben külpolitikát érintő kérdéskör érdemelt. Az egyetlen minisztériumba zsúfolt minden szakterületre komolyan kiható környezetvédelmet pedig – ki tudja miért (talán a „csak az anyagi kár fontos!” szemlélettel) – éppen az agrártárcához internálták.

Az EMMI kódnevű maszlagminisztérium államtitkárságai:
  • Egészségügyért Felelős Államtitkárság (gyógyítás, betegségmegelőzés, egészségbiztosítás, egészségfejlesztés stb.)
  • Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság (család-, gyermek- és ifjúságvédelem stb.)
  • Oktatásért Felelős Államtitkárság
  • Kultúráért Felelős Államtitkárság
  • Szociális Ügyekért Felelős Államtitkárság (nyugdíj, idősgondozás, társadalmi esélyegyenlőség, szegényellátás, stb.)
  • Sportért Felelős Államtitkárság
  • Nemzetközi Ügyekért Felelős Államtitkárság
  • Európai Uniós Fejlesztéspolitikáért Felelős Államtitkárság


A politika tehet azért, hogy ne csak beszéljünk a népegészségügyi programokról – hangzott el egy május 7-ei konferencián, ahol igen sok hasznos ismeretet és jogos felvetést hallhattunk, de semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy a jövőben végre mérhető eredményekben is reménykedhetnénk.
Bővebben:
http://medicalonline.hu/cikk/nepegeszsegugy__tarsadalmi_vagy_politikai_felelosseg

Másnap jellemzően rövid, visszhang nélküli hírt olvashatunk arról, hogy június elsejével felmentik Fábián Károlyt, a magánszférából érkezett urológus-onkológus szakembert, akit október elején Kásler Miklós javaslatára nevezett ki a miniszterelnök az egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkárrá. A Népszava információi szerint: „Ám, hogy pontosan mit csinált azóta, arról egy forrás sem tudott konkrétumokat mondani.”

Kásler Miklós egy éves miniszterségének a véget nem érő üres ígérgetéseken kívüli legjellemzőbb, de önmagában pozitívnak szintén nem nevezhető eredménye a fontos beosztásban lévő szakemberek minden lényegi indoklást nélkülöző menesztése, újak kineveztetése, majd az általa hívottak szintén indokok nélküli (vagy elhallgatott indokok miatti) eltávolítása. Hivatalba lépésével elődje, a szintén méltatlanul haszontalan egészségpolitikát megtestesítő Balog Zoltán apparátusát szinte azonnal lefejezte annak ellenére, hogy mint legalább három évtizede szokásszerűen, akkor sem a szakemberek voltak a felelősek, hanem az elégséges hatáskörök és a szükséges anyagi források hiánya. Ezeket pedig Kásler Miklósnak is a főnökétől kellene igényelnie, és ha nem kap, sürgősen lemondania.

Orbán Viktor miniszterelnöknek pedig végre észre kellene vennie, hogy az eredményes kormányzásnak nem a leghatékonyabb módja a legfontosabb ügyek irányítására hivatott minisztériumok felszámolása, és azok maradványait egyetlen tárcába gyömöszölve következetesen olyan miniszterekre bízni, akik a kormányfő szándékainak építő kritikájára nem, hű ministránshoz hasonló kiszolgálására azonban igencsak hajlamosak. Persze csak ha nem pusztán a kormányzás hatékonysága, hanem az egészségesen működő társadalom is fontos!

Sokat romlott a helyzet, amióta majd’ egy éve fontosnak láttam egy vészjelzést összeállítani:
http://abosz.hu/doc/Egeszsegvedelem-a-nepuket-is-elado-allamokban.ppsx

Budapest, 2019. május 16.

Pós Péter
az ABOSZ elnöke